A nők szoptatási képességét érintő társadalmi, történelmi és kulturális struktúrák bemutatása. Az anyák saját maguk felelősek a szoptatási sikerükért? Milyen társadalmi és rendszerszintű változásokra van szükség a szoptatási utak támogatása érdekében? – Egy Newbornmothers podcast leirata

A lentiekben a podcast leiratának magyar nyelvű összefoglalója olvasható. Nem saját kutatás, de a fontos, újszerű gondolatok miatt fontosnak tartom, hogy elérhető legyen.
Eredeti forrás: https://www.newbornmothers.com/blog/historical-cultural-and-social-aspects-of-breastfeeding
Interjúalany: Antonia Anderson Newborn Mothers educator

Miért tehéntej?

A hűtőszekrény megjelenése előtt tejet fogyasztani nagyon veszélyes volt, sokan haltak meg tuberkulózisban és egyéb fertőzésekben. Csak akkor adtak volna az anyák tehéntejet a babáiknak, ha anélkül meghaltak volna. De nagyon ritkán fordult elő, hogy ne legyen a család környezetében szoptatós dajka, barát, lánytestvér, másik anya vagy nagymama. Ha más mód nem volt, és szerencséjük volt, volt saját állatuk, és a tejnek nem kellett órákig utaznia, és aztán nem kellett tárolni.

De ez nem választás kérdése volt, hogy az anya szoptat vagy sem, ahogy azt ma megpróbálják eladni nekünk. Ma a nők mindössze kb. 16%-a szoptatja kizárólagosan 6 hónapos babáját, ami extrém alacsony szám. És ezért hajlamosak vagyunk az édesanyákat hibáztatni ahelyett, hogy megállnánk egy pillanatra:

Ha a tápszerezés ennyire gyakori, nem lehet, hogy vannak társadalmi aspektusai is? Ezért nagyon fontos, hogy olyan befolyásoló tényezőket is figyelembe vegyünk, mint a tejpipar. Nem azért nem sikerül a szoptatás, mert valami baj van az anyák testével, ennek nincs semmi értelme. Az emberek nincsenek rosszul összerakva, hogy a szoptatás ennyire nagy probléma kellene hogy legyen.

Társadalmi kontextus

Ha egy nő nem tud szoptatni, annak társadalmi okai vannak és nem véletlen, sőt sokszor szándékos. [A következő sorok ausztrál vonatkozásúak] Például azokat a kórházakat, amelyek olyan cégektől kapnak támogatást, amelyek tápszergyártással foglalkoznak, ezeket a kórházakat szándékosan úgy alakították ki, hogy a csecsemőket a csecsemőosztályon tartsák elég távol az anyáktól, tehát megszakítják a kapcsolatot anya és baba között. Azok a tápszercégek, amelyek profitot termelnek az anyáknak eladott mesterséges anyatejből, rengeteg kutatást végeznek az anyatejről, annak működéséről, a szoptatás működéséről, hogy aztán szabotálni tudják ezeket a természetes kapcsolatokat, és megoldást kínáljanak, ami a tápszer.

Azt hiszem, a nőknek néha könnyebb elhinni, hogy a testük valamiért hibás, mint azt, hogy ez az egész rendszer profitalapú, és az anya és a gyermek jóléte nem prioritás a haszonhoz képest.

Miért és hogyan kezdett a tejipar tápszert gyártani?

Az 1900-as évek eleje körül a tehenek fejését és a tej piacra juttatását is elkezdték gépesíteni. Hatalmas felesleg keletkezett, aztán a nagy válság idején a kormány támogatta a tejtermelőket, és tenniük kellett valamit a felesleggel. Mit csináljunk hát a sok felesleges tehéntejjel? Mégsem kellene csak úgy kidobni. Tegyük az anyatej-helyettesítő tápszer fő összetevőjévé! Azt hiszem, az emberek néha azt feltételezik, hogy azért használunk tehéntejet, mert jó a csecsemőknek, vagy mert ez áll a legközelebb az emberi anyatejhez, de ez egyáltalán nem így van. Egyszerűen olcsó és sok van belőle.

Ha valóban olyan anyagot akarunk találni, amely a lehető legközelebb áll az emberi anyatejhez, akkor a főemlősöket, evolúciós unokatestvéreinket néznénk. Nem azt mondanánk: „Ó, hát, keressük meg azt az állatot, amelyik füvet eszik, kérődzik, több gyomra és patája van.” Ennek semmi értelme. Mégis, az emberek megrémülnének attól a gondolattól, hogy orángutántejet vagy gorillatejet igyanak, a tehéntej pedig valahogy normálisnak tűnik, pedig semmivel sem nagyobb őrültség, mint emberszabású majmok tejét inni.

Az anyatej előnyei vagy a tápszer hátrányai?

 Nagyon felborult ez az elképzelés, hogy bizonyítanunk kell az anyatej előnyeit. Más testrészekkel nem tesszük ezt. Nem azt mondogatjuk, hogy „Ó, hát, a haj növesztése helyett viselj parókát.” Nem kell a természetes hajjal szemben a paróka vagy egy hallókészülékkel szemben a természetes fül előnyeit bizonygatnunk. Ez bizarr. Biológiánk más részeivel ezt nem tesszük. Csak a szoptatással és a szüléssel. Ezt a nyelvet a tápszeripar, a tejipar, a szójabab-ipar befolyásolta, amelynek szintén hatalmas érdeke, hogy a nők továbbra is tápszert vásároljanak.

A mellek szexualizálása

Szinte egyidőben történt, hogy a nők elkezdtek nem szoptatni, és hogy a mellek „szexualizálttá” váltak, de nem tudni, melyik történet hamarabb. Sok-sok kultúra van, ahol a melleknek nincs ilyen kapcsolata a szexszel.

Akármilyen meglepő, eredendően a mell nem elsődleges szexuális jellemző. Másodlagos, akárcsak az ádámcsutka a férfiaknál, a szeméremszőrzet vagy a mély hang, de szexuálisan nem kapcsolódunk ezekhez a dolgokhoz ugyanúgy, mint a mellekhez. Nálunk a férfiak nem takarják el az ádámcsutkájukat, amikor elhagyják a házat, mert szexuálisan izgató lenne a nők számára az utcán, ha látnák őket sétálni. Ez a példa segít megérteni, hogy a mellek nem eredendően szexuálisak: számtalan országban például bali falvakban máig fedetlen felsőtesttel járnak az idősebb nők.

Ha nem lenne a mell túlszexualizálva, akkor nem lenne annyira kényelmetlen nyilvános helyen vagy az apósunk előtt szoptatni. Teljesen szükségtelenül tette ennyire nehézzé az anyák dolgát a mellek szexualizálása. Ha most meglendítenénk a varázspálcánkat, és megszabadulnánk attól a kulturális hittől, hogy a mellek eredendően szexik, akkor egyik napról a másikra hatalmas növekedést tapasztalnánk a sikeresen szoptató nők számában. Amikor megtanulsz szoptatni, csak annyit kell tenned, hogy a melleid mindig kint legyenek, egész nap és egész éjjel. És ez az, amit a kulturális berendezkedésünk nagyban megnehezít vagy a négy fal közé szorítja a nőket.

A (nem) támogató környezet

Az frissen szült anyák agya biológiailag úgy működik, hogy még jobban reagáljon a nonverbális jelzésekre. Vagyis elég egy sóhaj, egy rosszalló tekintet vagy egy szemforgatás, és máris nagyon mélyre megy a szoptatást hátráltató üzenet az anyáknak.  Hogyan várhatja el a társadalom egy nőtől, hogy szoptasson, amikor ez ellenkezik mindazzal, amit a szociális ellátórendszere mond neki? Illetve ha a szoptatás választása hatással lesz az anyjával, a húgával vagy az anyósával fennálló kapcsolatára, akkor máris más megvilágításba helyeződik minden.

Nem összpontosíthatunk a nők tájékoztatására úgy, mintha légüres térben hoznák ezt a döntést. A környezetüket, az ellátórendszert is szükséges edukálni, hogy megfelelően támogathassák az anyákat.

A tej megosztása – alloparenting

Az alloparenting azt jelenti, hogy közösen szoptatjuk, neveljük a közösségünkben élő összes gyermeket.  Számos kultúrában ez teljesen normális, a nyugati emberben mégis viszolygást ébreszt.

„Nem tudsz így betegségeket elkapni? Hát nem undorító?” -gondolnák sokan. Lehet így érezni, és az érzések validak, de nem bizonyítékokon alapulnak, nem biológiai eredetűek, hanem ezeket az érzéseket a társadalmi struktúra hozza létre. A lényeg, hogy nem, nem különösebben kockázatos hogy a babánkat mások is szoptassák.  Sőt, valójában több immunitást biztosít a babának. Továbbá a nők egészségének jót tesz, ha minél több évet töltenek el szoptatással életük során.

A nem szoptatásnak vagy rövid ideig szoptatásnak ára van, növeli a mellrák, petefészekrák, csontritkulás, magas vérnyomás stb. kockázatát. De össztársadalmi szinten is fizetjük az árát, dollármilliárdokat lehetne megtakarítani, ha támogatnák a nőket a normál biológiai normák szerinti szoptatásban. DE! Fontos kiemelni, hogy a nőket nem szabad ezért hibáztatni. Az egyes nőknek nem szabad úgy érezniük, hogy ez a felelősség őket terheli, vagy hogy saját egészségüket károsították azzal, hogy nem szoptatnak, mert ez nem egyéni feladat. Ez egy társadalmi kérdés. A szoptatás olyan dolog, amihez ha a nők nem kapnak támogatást  és nem „sikeresek” benne, akkor nem vallottak kudarcot.

Visszatérve a tej megosztására: a mi kultúránkban [már] nem jellemző, hogy egy anya közvetlenül a melléből etessen egy másik babát. Manapság úgy működik, hogy lefejjük a tejet, és azt adják oda a fagyasztva vagy néha frissen, illetve leadják a „tejbankba” [Magyarországon nem teljesen így működik a rendszer]. Sokan aggódnak a biztonság miatt. Kutatásom során [Antonia Anderson] egyetlen olyan esetről sem értesültem, amikor egy baba megbetegedett volna az adományozott anyatej miatt.

Egymás babájának szoptatása?

Ha jobban belegondolunk, a tejmegosztás gyakoribb lenne, ha egyszerűen csak odaadnánk egymásnak a babát, megszoptatnánk, ha kiiktatnánk azt az egész középső lépést. Képzeljük el, ha minden alkalommal, amikor valami gondod van a szoptatással, mennyi nyomást levenne az emberről, ha mondhatnád az anyatársadnak: „meg tudnád szoptatni a babámat néhány órára, amíg pihentetem a mellbimbóimat, alszom egy keveset, majd tiszta fejjel térek vissza?” Nem aggódnál amiatt, hogy a baba éhezni fog. Hatalmas előny lenne, ha sokan megélhetnék ezt a nyugalmat.

Vagy nézzük a másik oldalról, gyakorolhatnád a szoptatást egy tapasztalt babával is, ha újdonsült anya lennél, és akkor tudnád, mit is kellene érezni. Megszoptatni a másik anyuka babáját a játszótéren? Odaadni másik anyának a szoptatott babádat pár órára? Ez egy hatalmas kulturális változás, nem olyasmi, ami egyik napról a másikra megtörténhet, de ha megtörténne, akkor megszűnne a mesterséges anyatej iránti igény, és megoldaná az összes problémát. Csökkentené a több milliárd dollárt, amelyet a szoptatás hiánya miatt szükséges ellátásra fordítanak.

A fejéshez képest rengeteg időt spórolnánk, rengeteg eszköz sterilizálását lehetne kihagyni, mindig megfelelő hőmérsékletű lenne a tej, nem kellene azon aggódni, hogy meddig eltartható.

[Julia Jones]: Hallottam más nőket, akik azt mondják: A babám meghalt volna, ha nem találták volna fel a tápszert”, én pedig azt mondom: „Nem, nem halt volna meg. Csak a nővéred etette volna meg a babádat, vagy valami ilyesmi. Igen, biztos vagyok benne, hogy rendben is lett volna.”

Az emberek a vérről úgy gondolkodnak, mint amihez nem nyúl az ember, mert fertőzést kaphat, ebbe a kategóriába sorolják az anyatejet is. Ez csak egy újabb hiedelem, amelyre az emberek valószínűleg nem is gondolnak tudatosan, de valóban meghatározza azt, ahogyan a szoptatással kapcsolatban cselekszünk.

Összesítve tehát:

• Túlhangsúlyoztuk a donor anyatej kockázatát.
• Túlszexualizáltuk a melleinket.
• Elválasztottuk az anyákat a babáiktól.
• Úgy gondoljuk, hogy a szoptatás, az anyatej undorító, és mégis az anyákat hibáztatjuk, ha nem sikeresek benne.

A fentiekben a podcast leiratának magyar nyelvű összefoglalója volt olvasható. Nem az én kutatásom, de fontosnak tartom, hogy elérhető legyen.
Arra biztatlak, hallgasd meg az egész hanganyagot, vagy olvasd el a teljes leiratot, érdemes.

A link még egyszer: https://www.newbornmothers.com/blog/historical-cultural-and-social-aspects-of-breastfeeding